Izomkontroll óra margójára

Tegnap az Izomkontroll óra után unokázni siettem volna Rákosligetre.
A 148-as autóbusz vezetője az orrom előtt becsukta a busz ajtaját, és elment nélkülem. Tíz percet kellett várni a következőre. Utána Kőbánya-Kispesten is legalább 10 percet vártam a 98-as buszra, amivel aztán az útvonalán lévő két sorompóból kettőnél akadtunk el. Másfél óra volt, mire odaértem, és el tudod képzelni milyen nyűgös voltam.
De út közben többször is azzal vigasztaltam magam, hogy milyen jó kis Izomkontroll óráról jövök éppen. Hogy milyen jól megdolgoztattál minket, és hogy milyen izgalmas új gyakorlatok is voltak megint.
Nagyon szeretem, hogy nincs két egyforma órád, hogy mindig van valami új, hogy az eltelő időben mindig gondolkozol, és sokszor finomítasz a régebbi gyakorlatokon is.
Kispestről nem megyek többet Rákosligetre, de a te óráidra ezentúl is nagyon szívesen.
Köszönöm, és minden jót kívánok!
Nóra