Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy a történetemet megírjam, és hogy igazolást találjak a gerinctorna áldásos hatására. Nem annyira magamért teszem, inkább azok érdekében, akik még küzdenek a szűnni nem akaró hát-és derékfájdalommal. Sokan, sokáig orvostól orvosig vándorolnak, segítségben reménykedve. Nem mondom, egy ideig hatásosak a fájdalomcsillapító gyógyszerek, de – Öntől tudom – a rossz testtartást, a sérült csigolyákat, a kisugárzó fájdalmakat végleg nem orvosolják.
Mindezeket önmagamról is el lehet mondani. Nyolc-tíz éve kínlódtam már, hol kisebb, hol nagyobb segítségek igénybevételével éltem. Ezt megelőzően majd 35 évig rajzasztal mellett dolgoztam, egész nap görnyedten.
Az utolsó “csepp” egy éve volt. A váratlanul – látszólag ok nélkül – kiújult lumbágótól majd egy hónapig a kínok kínját kellett kiállnom.
Lefeküdni, ágyban aludni képtelen voltam, a férjem öltöztetett, húzta fel a zoknimat és a cipőmet, pedikűröshöz kellett mennem, mert hajolni semmit nem tudtam. Amit leejtettem a földre, az ott is maradt, míg a családomból valaki nem jött haza.
Csodaváráshoz hasonló volt az a nap, mikor bejelentkeztem Önhöz egy személyes konzultációra. Siránkoztam is rendesen, és nem rejtem véka alá, pesszimista voltam. Mert: mit lehet velem tenni, ha a reumadoktornőm is csak hümmög???
Két egyéni foglalkozáson megtudtam, milyen gyakorlatok vannak a gerinctornán, vettem egy nagy levegőt és a nyár vége felé megkezdtem a “rehabilitációmat”. Először azt sem tudtam, hogy amit csinálok, az úgy jó-e, de Marika segített. Úgy ügyelt rám, hogy szólt, ha még nem nekem való egy mozdulatsor, és javította a rossz kivitelezéseimet. Mindig mosolyogtam magamban, amikor a hasizomról szólt egy gyakorlat, mert én azt sem hittem, hogy nekem van olyan.
Viccet félretéve: két – három alkalommal hiányoztam a kezdetek óta (szemműtéteim okán, és karácsony hetében) és lelkesen járok az óráira.
Biztos, nem én vagyok a legügyesebb, de csinálom a dolgom, mert bevált a torna . Ma már felhúzom a harisnyámat, magam csinálom a pedikűrt, ha leesik a zsebkendőm, azonnal felveszem. Több, mint 6 hónapja “ágyban – párnák közt” alszom, jobb- és baloldalamon és háton is egyaránt.
Mindezt teszem a magam jól felfogott érdekében, és tiszta szívből bíztatok mindenkit, aki ma még csak töpreng azon, hogyan enyhítse derék-és hátfájdalmait: próbálja meg ezt a fajta gerinctornát, adjon esélyt a mozgás gyógyerejének. Csak el kell kezdeni, utána már magától megy minden.
Marikának köszönettel tartozom, mert megértette velem, hogy a sérült csigolyáim ellenére van remény a javulásra. És nekem ez már elég jó kilátás.
Tisztelettel: Sz.Imréné (70 éves nyugdíjas)