16 éves korom óta voltak problémák az ízületeimmel. Kezem a sok zongoragyakorlástól vissza-visszatéro ínhüvelygyulladással kínlódott. Térdemre rendszeresen kaptam rövidhullám kezelést. (egy orvosno szerint a kisgyermekkori reumás láz hajlamosíthatott ezekre a betegségekre.) 10 éves korom óta készültem a zongoramuvészi pályára, napi 4-5 óra gyakorlással, ami a sok ülés miatt derék-és a nyaki csigolyák elhasználódását is okozhatta. Ami aztán kiteljesedett a terhességek alatt (2 gyermekem van), a szülés, a mozgáshiány, Fiatal asszony koromban is már voltak lumbágós becsípodések , igen kemény fájdalmakkal. Jelenleg már rendelkezem egy rahedli röntgen-ultrahang-MR felvétellel, amelyben tragikus állapotokat mutatnak a leletek – spondilózis, hernia, a fene tudja, hogy még mi…(ja, és a térdeim is katasztrófa, az egyiket meg is mutötték…) Aztán, évek óta rendszeres gyógyfürdo, súlyfürdok, gyógytorna, azt hiszem, ismeros számodra a folytatás, hiszen úgy látom, szép számmal vagyunk, akik gerincproblémákkal küzdenek, országos szinten is. A fürdokezelések segítenek ideig-óráig, de utána minden folytatódik,visszatérnek a fájdalmak. Sot, a nyárvégi bükfürdoi masszázsok után egy vállroppanás, és 2 hónapja alig tudom emelni a bal karom… – persze az is lehet, hogy szegény masszor nem is tehet róla.
Lányom a Nemzeti Énekkar korrepetitora, és együtt dolgozik S.Erikával, aki már régebben is mondta nekem, hogy jöjjek el, mert nagyon jót tesz majd a hátamnak. Aztán a lányom is szólt, végül megnéztem a hirdetést (azt hiszem, a Kós iskolában, ahová a kisebbik unokám jár), és az interneten megtaláltam a honlapot. Eleinte azért sem akaródzott a dolog, mert arra gondoltam, hogy ez is biztosan olyasmi lesz, amit már sokszor és több helyen kipróbáltam. Október 2-án jöttem eloször, azóta is kétszer jövök hetente, és tényleg nem hittem volna, hogy ez mennyire más, mint eddig bármelyik foglalkozás! Részt vettem az ingyenes Gerincterápia órán is, ahol nagyon sok mindent tanultam.
Az elso pár tornaóra óta a derekam határozottan javult! A vállam is jobb már, jobban tudom mozgatni a karom, de még nem az igazi. Tudom, hogy még sokat kell „dolgoznom” a teljes gyógyulásig.
Meg kell mondanom, hogy ilyen módon még sehol sem tornáztatott senki, orvostól-orvosig, gyógytornászoktól gyógytornászokig. Az, hogy a testtartás milyen fontos, hogyan, mire figyeljünk: a „befelé” figyelés a testünk jelzéseire – az, hogy segítesz, odamész az emberekhez és megmutatod – fantasztikus élmény minden óra! Hogy mennyire más ez, mint a motorikus gyakorlatok tömkelege, amelyben számoljuk, hogy hányszor, de azt, hogy hogyan, nemigen jut eszünkbe magunktól.
Már most, e pár alkalom óta is érzem a javulást, mert napközben is figyelek a tartásomra, az ülésemre (zongorázom, és még mindig tanítok is, festek, kerámiázom, varrógépnél, számítógépnél ülök órákig).Tudom, hogy ez egy hosszú folyamat, és türelemmel kell csinálni a gyakorlatokat, otthon is, máshol is, nyaralóban, hotelszobában stb. Akarok hinni abban, hogy segítségeddel javíthatok az állapotomon, és talán nem jutok el a késobbi években akár a mutétig, vagy a még rosszabb különbözo inkontinencia, fájdalmas mozgásképtelenség állapotába.
Köszönöm az eddigieket is, és szeretettel üdvözöllek
Ibolya