Azt szeretném elmesélni, hogy valamelyik nap nekiálltam kertészkedni. Cipekedés, emelés, hajladozás, rakodás, lépcsőzés – ezek így együtt a korábbi években nekem nagyon megerőltető szokott lenni. De most munka közben nagyon odafigyeltem a tartásra, és így szépen el is végeztem mindent, amit elterveztem, és deréktámasztó övet sem kellett viselnem.
De azért mégiscsak sikerült megerőltetnem azt a kényes porckorongot.
A folytatás viszont a korrekciós gyakorlat volt. A délután során háromszor is lementem Kobrába, és 15-20 gyakorlatot végeztem. Az első alkalommal még éreztem feszülést, de a későbbieknél már azt sem. Önkéntelen derékfogás és nehezen lábraállás sem volt több a tegnapi nap során.
A ma reggeli torna első öt Kobra gyakorlata kicsit érzékenyebb volt, de a második öt már könnyen ment. Azóta ma napközben még 3×15-20 Kobrát csináltam, és már nincs se fájdalom, se derékfogás, se nehéz gyaloglás.
Korábban ez a fájdalom napokig eltartott, de a Kobra gyakorlat segítségével most fél nap alatt sikerült rendbe tennem ezt a bajt.
Hogy is jutottam idáig? A gerinctörténetem előzményeként talán idetartozik, hogy sohasem sportoltam aktívan, de úszni mindig nagyon szerettem, és egy időben elég sokat bicikliztem. Négyszer szültem, és négy gyereket neveltem fel, ez volt életem legnagyobb fizikai terhelése.
A derékproblémáim körülbelül 10 évvel ezelőtt, 55 éves koromban kezdődtek, amikor egy nyáron át, az akkor másfél éves unokámat tartottam, hurcoltam, kapkodtam föl, kb. úgy mintha az édesanyja lennék, és nem úgy, mintha a nagymamája. Aztán a nyár vége felé egy hirtelen oldalra fordulásnál kezemben a tizenkilós Sebestyénnel padlóra kerültem. Két-három napig négykézláb éltem, mert nem tudtam lábra állni. Ez szörnyű érzés, az ember azt hiszi, hogy többet már nem fog kiegyenesedve járni. De aztán lassan oldódott a görcs, elmúlt a fájdalom, és újra emberszabású életet élhettem.
De attól kezdve, nagyon sokszor meghúzódott a derekam, évente többször voltak problémáim. Orvoshoz fordulni valahogy meg sem fordult a fejemben, nem vagyok egy orvoshoz járó fajta. Észrevettem, hogyha terhelés közben széles, erős övet viselek, az nagyon sokat segít. Tehát így védekeztem. Aztán kb. hat évvel ezelőtt, 2012. őszén rátaláltam az interneten egy reggeli tornára, amit azóta minden nap ébredés után elvégeztem. Ez a torna a kora reggeli hirtelen mozdulatokat követő rándulásoktól mentett meg. A harmadik segítség egy Meridián torna nevű gyakorlatsor volt, amit szintén 2012. ősze óta minden nap végigcsinálok. Vannak meridián pontok, amiknek a masszírozása is segített a hát- és derékfájdalmak elmulasztásában.
Aztán idén év elején fiatal barátnőm, aki évek óta jár hozzád gerinctornára, a januári előadás előtt szólt, hogy most lesz az a gerincterápiás előadás, amiről már korábban is beszélt nekem. Éppen volt időm, és eljöttem az előadásodra. Utána elkezdtem járni a kezdő órákra. Ezután jelentkeztem, és meghallgattam a tanfolyami előadásokat is. A tanfolyamon kezdett összeállni a kép arról, hogy mit és miért csinálunk a gyakorlati órákon.
Ami a leginkább megragadott ebben a dologban az, hogy minden rajtunk múlik. Minden drága eszköz nélkül, minden orvosi beavatkozás nélkül, a saját kezünkben – azaz a törzsizmunkban – van a megoldás. Csak azon múlik, hogy mennyi időt szánunk arra, hogy a gyakorlatokon keresztül megerősítsük a helyes tartást biztosító izomzatot, és hogyan használjuk ezeket az izmokat a hétköznapi életünkben.
A tanfolyam után is jártam tovább az órákra. Egyszer csak észrevettem, hogy kevés a heti egy alkalom, azóta megpróbálok kétszer egy héten eljárni, és a közbeeső napokon otthon is rávenni magam, hogy elvégezzem a tanfolyamon kapott gyakorlatsort. De ez azért nem sikerül minden nap. Viszont napközben nagyon sokszor gondolok a derékizmokra, és igazítok a testtartásomon.
Soha nem voltam egy nagy tornász. Most is az történik, hogy azt hiszem, már elég jól csinálok egy gyakorlatot, de mégis mindig kell igazítanod valamit a vállamon vagy a csípőmön. De így is érzem, hogy az a bizonyos izomféle már kezd fölépülni a törzsem körül.
A tanfolyam első alkalma utáni estén, ami február közepe táján lehetett, nekiálltam süteményt sütni. Ilyenkor korábban mindig felvettem a deréktámasztó övemet. De most azt gondoltam, hogy inkább odafigyelek, hogyan tartom magam, és öv nélkül dolgozok. Sikerült.
Két héttel ezelőtt elmentem a Reggeli torna órádra, és azóta a te reggeli torna gyakorlatsorodat csinálom ébredés után is.
Még sehol sem vagyok a haladókhoz képest, de két hónap után így is nagyon örülök annak, ahová a segítségeddel eljutottam.
Éljen a gerinctorna, a Kobra, és te Marika!
Köszönöm.
Nóra