Bot nélkül is megy…

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy nem bírok ránehezedni az egyik térdemre. Gondoltam megerőltettem és botra támaszkodva botorkáltam egész héten, délutánra csorogtak a könnyeim a fájdalomtól. Ismerőseim szörnyűlködve kérdezték: Baleset? Elég szánalmasan nézhettem ki. Sokat pihentettem, alig mentem valahova, de csak rövid ídőkre enyhült ettől a fájdalom.
Nem volt teljesen előzmények nélkül való ez a helyzet. Előfordult korábban s, hogy itt fájt, ott fájt valamim, de egy kis tornával, természetjárással kimozgattam. Azonban az elmúlt évben annyira sokat dolgoztam, hogy nem volt időm ezekre a fájdalmakra, a botot is elővettem néhányszor, pár napra. Amitől elmúlt a fájdalom. Most azonban semmi nem hozott enyhülést. Nem bírtam előrehajolni a gyerekeimhez, botra támaszkodva mostam fogat, és ehhez hasonlók. Egy hétig tartott, de egy örökké való pokolnak tűnt.
Pénteken Marika állt meg mellettem biciklivel, én meg rokkantként totyorogtam felé két lépést. Azt kérdezte, hogy mi történt, miért kell botot használnod?:Néhány dolgot kérdezett
és javasolta, hogy próbáljam ki azt, hogy a botra támasztól ellentétes oldalra hátra-oldalra hajoljak két óránként, mert ez minden bizonnyal a gerincből kialakult probléma.
– Hát a térdem fáj – mondtam én.
– Lehet, de a gerincedben indul, megy le az egész lábadban.
– Igen, pontosan! – mondtam az együttérzéstől felbátorodva. Végre valaki átérzi, hogy mit élek át – gondoltam.
Marika ott helyben, az utcasarkon mutatott egy mozdulatot, azt mondta csináljam és nem fog fájni. Hát, hittem is, meg nem is. Megköszöntem, elbúcsúztunk és mentem tovább az iskolába megtartani az óráimat.
– Nem javul?- kérdezgették a kollegáim.
– Sajnos nem, talán a hétvégén, majd pihenek eleget.
Az óra alatt a gyerekek, belemélyedtek egy feladatba, úgy döntöttem ez alatt kipróbálom a látott gyakorlatot. Néhány mozdulat, néhány perc. Csengetnek, mennék ki a teremből a botommal: Megy ez bot nélkül is, és alig fáj!
Ez négy napja történt és már megint biciklizek és futok a busz után. A gerinctornát csak ma kezdem.
Hálával: Eszter